A szatmárnémeti Református Gimnázium X. osztályos diákjai a hagyományokhoz híven idén is részt vettek a batizi ifjakra való megemlékezésen. Az ifjak az egykori református iskola tanulói voltak, akik 342 évvel ezelőtt rátámadtak a Batiz és az akkor még létező Vasvár települések határában állomásozó Habsburg seregekre. A botokkal-karókkal felfegyverkezett diákokat a komoly harci tapasztalattal rendelkező hatonák könnyedén kardélre hányták, az ifjak tettükkel viszont a Rákóczi-szabadságharc szatmári előfutáraivá váltak.
A rendezvénysorozat első mozzanataként Ilonczai Zsombor, a gimnázium lelkipásztora prédikált, majd a házigazda Király Lajos vette át a szót a batizi református templomban. Az istentisztelet - amelyen a Református Gimnázium tízedikesei mellett számos meghívott is részt vett - Kovács Barbara szavalata zárta. Tompa Mihály "A madár fiaihoz" című költeményének elszavalásával emlékeztek az aradi vértanúkra.
A batizi temetőben, a Diákdombon 13 óra körül kezdődött a megemlékezés: az emlékműnél előbb a refis diákok kuruc versekkel és dalokkal idézték meg a régmúlt időket, majd Pataki Csaba szenátor, a Szatmár Megyei RMDSZ elnöke mondott ünnepi beszédet.
"A batizi fiatalok olyan tettet hajtottak végre, amelyek kiállta az idők próbáját – hiszen több mint 300 év elteltével is megemlékezünk rá – de értékrendet is teremtettek. Az évszázadok során viszont újra és újra előjönnek ezek az alap-értékek: a szabadság, a függetlenség, az önrendelkezés, a saját nemzetünkért folytatott harc. Mi is harcolunk a megunk módján: nem fegyverekkel, hanem szavakkal tettekkel. Olyan tettekkel, amelyekkel erősíteni próbáljuk közösségünket, immár 25 éve. (...) Azt kívánom mindenkinek, hogy emlékezzen: emlékezzen arra, hogy itt voltunk, legyünk jövőre is itt, és legyenek református ifjak pár évszázad múltán is, ugyanígy énekeljék el a kuruc nótákat és hajtsunk akkor is közösen fejet ezek előtt a hősök előtt" - mondta beszédében Pataki Csaba.
A megemlékezést követően a résztvevők a helyi lelkipásztori hivatal udvarára vonultak, ahol Ary Dalma szavalt, majd Kereskényi Sándor irodalomtörténész idézte fel Szilágyi Domokos alakját, költői munkásságát. A lelkipásztori hivatal falán található egy márványtábla, amely emléket állít a ténynek, hogy a költő öt éven át az épületben élt. A beszédek után meg is koszorúzták az emléktáblát.